Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy cég, ahova felvettek egy projekt menedzsert. Ennek az embernek kedvenc szava járása az volt, hogy „ahonnan én jövök”, meg hogy „én csak tudom, már negyven éve vagyok a szakmában”.

Történt egyszer, hogy bővíteni kezdte a projektet, miután elkészült a projekt terv. Egy teljesen új dolgot talált ki, amit egy ebéd közben hallott: unit teszteknek kell lennie! Bár a projektbe nem nagyon fért bele ez az új dolog (lévén egy már meglévő szoftverhez kell webservices-t írni), úgy döntött, hogy az egyes metódusok ellenőrzését unit tesztnek fogja hívni.

Valami junior projekt menedzser, és önjelölt fejlesztési vezető ezt találta mondani neki: – Tisztelt Szakember Kolléga! Szerény ismereteim vannak csak a témában, de hát mégiscsak az én terveim alapján írjuk a teszteket újabban, szerintem a unit teszt egyáltalán nem ez. Ami ide kell, az regressziós teszt, hiszen egy működő rendszert tesztelünk.

De a szakember nem hallgatott rá. Ráförmedt a fiatalemberre, aki kollégának merte őt nevezni, hogy mit képzel, ő nem döntheti el, hogy mit minek nevezzünk. Egyébként is van egy rakás teszt, például rendszer, integrációs, penetrációs, és még sorolta a litániát, hogy mennyire is okos ő.

Azt sajnos a mai napig nem érti, hogy a tesztek garnitúrákba rendeződnek, és azok további garnitúrákba. Illetve lehet, hogy ezt érti, de nem látja, hogy ezt fa struktúrába lehet rendezni, így a végén egy darab mérőszámot kapunk: sikeres vagy sikertelen. Nem is fogja, hiszen ő nem mérnök.

Mindezek ellenére addig marad a cégnél, amíg meg nem hal.