Történt egyszer, hogy nagy okosan megkértem az újonnan épülő házamnál tevékenykedő villanyszerelőembert, hogy ne méretezze már alul a hálózatot, és tegyen be minden egyes szobába egy dupla ethernet aljzatot. Ja, és mivel monolit födém van, a teljes wifi besugárzás miatt a lépcsőfordulóba is tegyen már egy duplát. Akkor még annyira nem tűnt rossz ötletnek az, hogy minden madzagot a bejárati ajtó fölött vezetnek ki.

Mikor végzett a sok munkásember, már nem volt hely egy kis felszerelhető, teljes széles rack szekrénykének sem. A guberált Krone Cat5e patch panelt pedig valahogy fel kéne szerelni. Így hát maradt a falra könnyen rögzíthető ISDN Cat3 panel (két soros, 4-5-3-6 bekötésűek).

Na itt a fejvakarás után sikerült kieszelnem azt, hogy úgysincs annyi végződtetés (2×25 helyett szumma 10), szóval lehetne azt is, hogy a felső sorban Eth jel fut (1-2-3-6), az alsó sorban meg analóg telefon (4-5). Ehhez persze speciális, switch-be menő kábelt kell gyártani, ahol felcserélem az 1-2 érpárt 4-5-re. Aztán tíz (2×5) csatlakozás teló drótjait is összekötöttem (4-5), az ADSL szűrőből pedig rövid teló kábelen kötöm be ebbe a buszba, már RJ11-gyel. Azt aztán már egyenes kábellel vagy telókábellel lehet osztani a szobákba.

Tehát a szabványtól merőben eltérve, sárga színű törésgátlósak a Switch-be menő kábelek, és piros színűek a Patch kábelek (Sárga-S-Switch, Piros-P-Patch). De hogy ki volt az a hülye, aki pirossal a keresztkábelt kezdte jelölni?

Általános megelégedettségnek örvendenek immár a helyére helyezett telefonok és a hálószobába bekötött hálózat (így a szobámban elhelyezett vendégnek nem kellett fent maradnia, csak mert molyolok a géppel). Ahhoz képest persze, hogy a legnagyobb dícséret csak az lehet, hogy „hát… ügyes”.