Érdekes cikket írt Joel Spolsky, akinek ugye eddig főleg szoftverfejlesztés területén hallottuk hangját. Ez a mostani azt feszegeti, hogy miért is különbözőek a zenei albumok árai, és miért próbálja az EMI rávenni az iTunes-t, hogy tegyen ő is így.

Az eredeti magyarázat arról szól, hogy ha drágábbért is megveszik a nagyon közkedvelt slágereket, miért ne kaszálnánk többet, a többinek meg miért nem csökkentjük az árait, hogy a nagyobb eladásból legalább több bevételünk legyen. Persze ez a dolog kamu. Mert akkor miért adják ugyanannyiért a mozijegyeket, akármelyik filmről is van szó?

A két társaság között az a különbség, hogy míg a mozik (és az iTunes zenebolt is) a reklámokkal akarja hirdetni a kasszasikernek látszó áruit (ami teljesen rendjénvalónak is érzünk), addig a zeneipar másként próbál hatni ránk: lefizetett DJ-kkel (gondolom, ez ma már nincs), a rádiók által (azt mondják, hogy ez sincs, persze), és az ár által.

Mert ugye ha valami irtó drága, az akkor biztos nagyon jó, ha meg valami olcsó, akkor az meg biztos ócska. Ezáltal a pökhendibb zenészeket egyszerűen csak meg kell fenyegetni, hogy az alacsonyabb árkategóriába fogják besorolni a következő lemezüket, akármennyire jó is. Ugyanez van a rootkit-ekkel is (tudjátok, a CD-re rakott úgynevezett jogosultságmenedzsment szoftverekkel): nem támogatunk, ha nem engeded, hogy felrakjuk a szoftvermocskot.

Segíts rajtunk, iTunes! Te vagy az egyetlen reménységünk!