Az eddigi interjúim kb. arról szóltak, hogy elolvastam az anyagát (mert biztos), de azért mesélje el élőszóban, majd belekérdeztek az eddigi múltamba, aztán csak utána jött az, hogy miért is gyűltünk össze. Ezek semmilyen korrelációban nem álltak a gerilla taktikával. Aztán nemrégiben felhívott egy jóember, este nyolckor.

Azzal a mondással kért elnézést a késői zavarásért, miszerint az általa felhívott egyének rendszerint dolgoznak, és nem akarja zavarni őket munkaidőben. Nos, már jócskán nem munkaidő volt, de mindegy.

Aztán kb. négy percben mindenféle keresztkérdésekre kellett válaszolnom, mint pl. hova pozícionálom magamat szakmai téren, milyen környezetben tudok jól dolgozni, megminden.

Már csak kíváncsiságból is érdekel, hogy van-e valakinek ilyen tapasztalata? Vagy esetleg még furcsább?

Csak nézd meg, hogy a postafiókodat milyen névvel illeted. Nekem ez volt a hiba: botor módon „Varázsműhely”-t adtam meg az egyik IMAP hozzáférésem nevének. De hogy is működik, és miért romlik el?

Ha az embernek több IMAP típusú levelesládája van, az In, a Drafts, és a Sent mappa alatt megjelennek a megadott levelesládák, nevükkel együtt. Mivel az ember az In-t nézegeti leginkább, talán fel sem tűnik, hogy bár ott fel van sorolva az ő ékezetes mappaneve, de már a többiben (ami persze a legfájóbb, a Sent-ben) nem. Ehelyett létrehoz egy olyan mappát, hogy „Sent Messages (xy)”, amibe aztán vagy belerakja az elküldött leveleket, vagy nem. Többnyire nem.

Szóval tessék tartózkodni a Mail.app használatakor az ékezetes levelesláda nevektől, és mindjárt szebb lesz az életed.

Megjelent az Interjúztatás gerilla-taktikája még nem lektorált változata, ami a Joel on software weblog „Építsünk Csapatot” fejezetének első cikke.

Nemrég jelent meg hasonlóképpen a Hogyan vesztette el a Microsoft az API háborút fordítás is.

A Joel on Software weblogot Joel Spolsky írja, a Fog Creek Software vezetője. Eredetileg a Microsoft-ban dolgozott az Excel csapatban, és saját véleményét publikálja a fejlesztések menetéről, fejlesztőcsapatok verbuválásáról, a cég pozícionálásáról, meg minden egyéb érdekes dologról. Jó anyag.

Ezeket a cikkeket Joel nem csak összegyűjti, de lelkes emberek által különböző nyelvekre lefordított cikkeit is publikálja. Így van ez a magyar fordításokkal is, de mivel annyira nyögvenyelős ez a bevállalom a lefordítást – lefordítom – bevállalja valaki a lektorálást – lektorálja – Joel kiteszi a weblapra megoldás, hogy úgy döntöttem, elindítom saját Joel on Software magyar gerilla fordítások oldalamat, ahol a fordítók mindegyike ráugorhat a friss húsra, és együtt kijavíthatunk minden fordítási-elértési hibát.

A dolog aztán úgy alakult, hogy Joel nem nagyon teszi fel az általunk már kicsiszolt fordításokat, így megnyitottam az oldalt a nagyközönségnek. A fordítócsapat egy levelezőlistán beszéli meg az aktuális kérdéseket, a hibákat. Ha csatlakozni akarsz, írj levelet a jos-translate-subscribe@js.hu e-mail címre, majd írj bemutatkozó levelet (kb. helló, józsi vagyok, fordítani szeretnék) a jos-translate@js.hu címre.

Interjú címén a minap újfent meglátogattam egy érdekes céget. Már az első benyomásom is az volt, hogy jó kis megcsontosodott emberek lehetnek ott. A vendégeket is elég érdekesen fogadják: a bejárat után kapásból egy szűk lépcsőház nyílik, nyomasztó barna csempeborítással. A hely nem „dark”-os. Egyszerűen nincs témája. Csak szűk, nyomasztó.

Rövid várakozás után megérkezett az interjúztató. Levezetett egy még sötétebb, még szűkebb lépcsőn, a folyosó végén ajtóval. Na, gondoltam innen nyílik a dungeon, várbörtön, vagy már kapásból a kínzókamra. Hát nem. Egy kissé nagy tárgyaló volt ott, látszólag ott felejtett ásványvizes szettel.

Aztán kiderült, hogy profikat keresnek az egyébként nem túl profi csapatukhoz, aki majd kissé rendszert visz az ad-hoc működésükbe. A kérdéseim a mentésről, a feladatok elosztásáról, valamint a gépparkkal volt kapcsolatosak. Szóval ócska gépeken itt-ott megfabrikált mentéssel mindenki csinál mindent hozzáállással dolgoznak.

Aztán megkérdezte az árat is. Majd kérdezett egy olyat is, hogy „és mennyiért lennék még hajlandó dolgozni” – magyarul kissé sokallta az összeget. Ekkor szemrebbenés nélkül bemondtam egy kezdő informatikus fizetését, gondolván, ez már csak érdeklődés szintű.

Ekkor kiderült a turpisság: tehát nem ennyire jelentik be az embert, hanem valamennyit zsebbe kap. Jah, és nem annyit, amennyit egy átlagos kezdő informatikus megkaphat, hanem kb. 3/4 részét.

Ez jó. És profit keres. Hahaha!

Úgy tűnik, a 3.6 után kissé átgondolatlanul újítottak a 3.7-es logrotate szoftverben: egy hibás execlp(3) hívás miatt a prerotate és a postrotate szkriptek futásakor nem kapják meg a dokumentációban megígért fájlnevet (mármint a rotálandó fájl elérési útját).

A javítás a FreeBSD ports tree-ben már majdnem egy hónapja fent van (legalább egy ember szólt volna, ha nem megy), és még nem jeleztek hibát. A problémát bejelentettem a Red Hat-nál is, de a fülük botját sem billegették.

Mint ismeretes, a szoftvert eredetileg a Red Hat készítette, és még most sem teljesen egyértelmű a szoftvert más platformra megcsípni. Mindenesetre a FreeBSD ports tree-be a Debian Pool-ból szerződik be, és aki kíváncsi a javításra, az nézze meg a legújabb patch-et. Természetesen csak a logrotate.c-re vonatkozó patch az érdekes.