A minap kezembe akadt egy régi ismerősöm legújabb, még publikálatlan novellája, ami a fent nevezett címmel szerepelt. Már olvastam írásait, amik megtalálhatók a www.szosszenet.hu weboldalán, és azt kell mondanom, hogy Győző egyre jobban ír.

Az Aranyfogpiszkálós Marketingmenedzser egy tipikus Poirot felügyelős, a végén színpadiasan minden kiderül-féle krimi, a szükséges sémákkal, de az ismerősei bizonyára ráismernek egy-egy szereplőben saját magukra. Tulajdonképpen novella a novellában, ahogy kikarikírozza mind az emberek viselkedését, mind a közös helyzetüket.

Gratulálok, Győző, ha kiadásra kerülne a sor, az ajánlatom még mindig áll a lektorálásra.

Megdöbbentő hírt röppentett szárnyra Kuro5hin cikke: a Vivendi Universal eladta a profiljába nem nagyon illő MP3.com-ot a CNET.com-nak. Ez eddig nem sok problémát vet fel.

A zenéket persze nem adta el a Vivendi, így azt a hatalmas kollekciót szépen megsemmisíti dec. 3-án.

Én nem voltam sosem az MP3.com rajongója, de a hír hallatán letöltöttem néhány zeneszámot totál ismeretlen alkotóktól, és megdöbbentem, hogy mennyi minden, és milyen jó minőségben van ott jelen.

Öröm az ürömben, hogy Mike Robertson, az MP3.com alapítója és volt tulajdonosa megpróbál közbenjárni mindkét cégnél, hogy engedjék meg a rengeteg adat lemásolását az archive.org-ra.

Az egyik szemem sír, a másik nevet. Mikulásra barátnőm hozzám költözik, aminek nagyon örülök, csak az tudja beárnyékolni, hogy remek húgom vett egy kutyát.

No offense, a kutya nagyon aranyos, megminden. Csakhogy itt nagy fogadkozások voltak, hogy nem lesz bent a házban az eb, aminek – mivel már ismerem remek családomat – nem túl sok hitelt adtam. Azonban már belefáradtam a kamuzásba, és kilátásba helyeztem, hogy ha mégis bekerül a kutya a lakásba (itt szeretném megemlíteni, hogy kertes házról van szó), akkor többet nem megyek haza. A félreértések elkerülése végett ők Győrben laknak, én pedig Budapesten.

Nos, ma sikerült megtudnom, hogy megtörtént, amit megjósoltam. Én azonban nem kívánom megszegni a szavam, hacsak nincs valami nagyon jó okom. Így az idei karácsonyt szerelmemmel fogom eltölteni, bár az is lehet, hogy meglátogatjuk a nagymamit, de aztán már fordulunk is vissza.

Azt még közöltem velük, hogy ha eltakarítják onnan a kutyát, akkor megyek. Az egész nagyon felkavart, de ha annyira nem számítok nekik, hogy inkább a kutyát választják, akkor elmondhatom, hogy kutyába se vesznek.

Szombaton Budapesten volt egy remek Almakör rendezvény. Úgy összességében sokkal nagyobbra számítottam, de igazából nem volt program, és a kötetlen beszélgetés (no meg az exhibicionizmus) megvolt. Biztos ami biztos, elpakoltam a 15″-os PowerBook G4-esemet, és az iSight-omat. Mint kiderült, nem is annyira az iSight kellett, mint a hozzá kapott firewire madzag (a legjobb, legvékonyabb FireWire kábel, amit életemben láttam!), hiszen Shooby elhozta a frissen fordított OpenOffice.org 1.1.0 fordítását.

A prímet mindenesetre Shooby legújabb kiadású 20G-s iPod-ja vitte. Mármint a többiek számára. Nem azt mondom, hogy nem tetszik, inkább azt, hogy a kívánságlistám első helyén nem ez szerepel, hanem a képen látható kombó: ez egy 1.6-os G5-ös, ATi Radeon 9600-al, 2G rammal, és egy gyönyörű 20″-os Cinema Display-el. A billentyűzet meg kékfogú, és a hangcucc sem gagyi. Alul volt a mélynyomó, hátul volt megtámogatva, és a csipogók is dizájnosak voltak.

A kép sokat segít: előszöris szeretnék az irodába egy ilyen háromszögasztalt (na jó, lehet kicsit elnyújtottabb), az asztalra egy duál 1.8-as G5-öst (mert ugye ma bejelentették a két procis 1.8-ast), bele legalább 2G ramot, én is Radeon 9600-ast (naná, hogy kell: 15k csak a felár az NVIDIA-hoz képest), hogy ne villódzzon a 20″-os Cinema Display, meg aztán jó lenne a wireless billentyűzet is. Na jó, egy ilyen cica is jöhet.

A srácok szerint a sok ram sokkal többet jelent, mint egy dupla proci. Meg is kértem az árajánlatot a +1G ramra. 84+ÁFA!!! Hát nem tudom. Én erre azt mondom, hogy a Kingston jó márka, és biztos megy vele, nem beszélve arról, hogy maximum a felébe kerül.

A terv tehát adott: ha megéri (nálam értsd: egy nagyon halvány szikrája is elképzelhető, hogy valamicskét visszajön az ára), akkor a remek cég beruház egy ilyen berendezésbe.

Végre sikerült megírni a hozzászólás modult! Úgy gondoltam, hogy nem lenne okos dolog túlbonyolítani a szoftvert holmi relációs adatbázissal, így a PHP dba támogatására támaszkodva írtam meg a majdhogynem zéró konfigurációs modult.

Csak hogy mindenki tisztában legyen a problémákkal: van benne egy navigációs rész (ha véletlenül túl sok hozzászólás jönne egy cikkhez), ami nincs kitesztelve, így bekapcsolva sem. Aztán gondosan kihagytam a CSS tekergetését is, amit majd egyszer jól bepótolok.

Most a frissítésre próbálok ráfeküdni, miután látszik, hogy jól működik a rendszer. A legtöbb beállítást a default_flav.php-ba és rss_flav.php-ba raktam bele, így azokat mind át kell pakolni a szoftverbe is. A legjobb az lenne, ha el lehetne felejteni az egész 0.91-es RSS bohóckodást, és felváltani egy 1.0-ssal.

Mivel nem nagyon láttam mozgolódást a PHPosxom háza táján, és a kód egy (vagy több) gyenge kezdő szerzeménye, úgy gondoltam, hogy nem fog gondot okozni, ha nyilvánosságra hozom a módosításaimat.

Tulajdonképpen már csak néhány simítás kell neki, és végre bedrótozni a hozzászólás modult (már tényleg csak a html sablon megírása van hátra), és kiadom.

A változtatásokról:

• A konfiguráció, az adatok legenerálása és az általános függvények átkerültek a conf.php fájlba, hogy a hozzászólások oldala is be legyen konfigurálva
• A modulokat már nem a $datadir könyvtárból, hanem a helyi könyvtárból tölti be. Ne keveredjenek össze a WebDAV-on kiajánlott blog könyvtárak és a business logic
• Új beállítási lehetőség: $usecategoriesfile és $categoriesfile: Az $authorsfile barátaihoz hasonlóan egy fájlban könyvtár = kategórianév formátumban megadhatjuk kategóriáink cizellált neveit
• i10n: immáron a flavors fájlban van az összes formázás (még a dátumkiírás is), és gondolván a strftime() kedvelőire, a locale is be van állítva
• Teljes xhtml kompatibilitás a beépített design-ban
• Végre RSS1.0 támogatás (nemsokára RSS2.0 is lesz!)
• Számtalan javítás, simítás és optimalizálás, ami kívülről nem látszik.

Amióta megvettem a PowerBook-omat, azóta szinte semmit nem tudok negatívumként felhozni ellene. Egyedül azt, hogy a két gumitappancs, ami ügyesen beékelődik a billentyűzeti és monitor oldal közé, nos az elkopott. A jobb oldalon meg is található eme probléma.

Ezt többféleképpen próbáltam megoldani: először egy vékony polifoam-ot vágtam, hogy ne nyúkapiszkálja a billentyűzetöböl széle a tévét, de az gyorsan elhasználódott. Aztán faragtam kemény radírból bakokat, és leragasztottam gumiragasztóval az alsó (stabil) rész aljára. Az meg egy napot sem bírt ki, olyan sok mechanikai igénybevételnek volt kitéve. A harmadik megoldás pedig egy extrudált szigetelőanyag (ez is valami polifoam-féleség) kis darabja volt, de már a képernyő szélére ragasztva. Ennek csak annyi hibája volt, hogy a ragasztás után még ajánlott lett volna 24 órát száradni hagyni a gépet.

Hagyni a gépet? 24 órára??? (értsd: harminchétszer!? Velem együtt?) Hát azt nem! No emiatt lapult el a remekmű.

Mindeközben én ezt már meséltem néhányszor a cégnek, és most sikerült összehozni egy találkát okos emberekkel.

Ami alatt megállapítást nyert, hogy a besüllyesztésig eltűnt gumitalp gyurmaszerű masszává változott!

Ezen egy kicsit szívrohamoztunk, majd az okos ember clickety-click előállt azzal, hogy igen, van ilyen alkatrész. Mármint gumibak, és külön rendelhető tétel. Ha mondjuk már a hiba észlelésekor behozom a gépet, akkor már lenne… no várjunk csak! Már vagy két hónapja szóltam…

Jó ez a szoftver, csak dolgozni kell még rajta. Például tele volt chdir()-rel, ami persze totál fölösleges volt. Azt kiszedve már egész jól meg tudtam csinálni, hogy a modulok (pl. a calendar ott jobbra) ne a $datadir-ből jöjjenek, hanem a blog szoftver mellől. A jogosultságokat pedig az Apache-ban kell elintézni. Így fel lehet telepíteni úgy a szoftvert, hogy a bejegyzések akár WebDAV-on is tölthetők, és nem keveredik össze a rendszerrel.

A calendar meg annyira ócska volt, hogy már-már siralmas. A szerző, mivel nem ismerte a modulo műveletet, létrehozott két tömböt (a két modulo műveletnek), és feltöltötte a modulo értékekkel. Aztán minden egyes elem kirajzolásakor (ami 42* futott le) végignyalta a két tömböt, hátha benne van. Tehát nem ismerte az in_array() függvényt sem. Jah, egyik fejlesztő sem hallott még a join()-ról sem, hiszen akkor nem ciklusban pakolnák össze a szövegtömböket egy szöveggé, amit persze nyugodtan megcsinálhattak volna a . operátorral is.

Kicsit meg is optimalizáltam, megcsináltam a CSS-t, és persze kiírtottam belőle az utolsó nem xhtml bejegyzést is, és persze átalakítottam az egészet UTF-8-as rendszerré. Kezd egyre barátságosabb lenni.

Még szeretnék hozzá faragni egy hozzászólás rendszert is, amit majd jó db3-ba fogok rakni, akár a cikkek mellé téve, akár egy szál fájlba. Persze, utólagos moderációval.

Miután sikerült a tegnapi tortúra, elmentem allergiavizsgálatra is. Nos, mikor a tegnapi lelet kiértékelésére került a sor, a hölgy megállapította, hogy a lelet pozitív (értsd: egyértelműen kiderült a probléma), de azért mondjam már meg, hogy a főorvosnő el akart-e küldeni gyomortükrözésre is. Az már nem volt számomra egyértelmű, hogy minek kell egy sokkal kellemetlenebb, és immáron teljesen fölösleges vizsgálatot is elvégezni, hiszen ott van fehéren feketén már egyszer. Aztán mikor (egyébként a valóságnak megfelelően) azt mondtam erre, h ha a probléma egyértelműen kitűnik a vizsgálat eredményéből, akkor nem szükséges, akkor a remek hölgy lebiggyesztett ajakkal közölte, hogy akkor jöjjek vissza jövő héten, mert akkor lesz a főorvos.

Ott van az orcájában a napnál is világosabban, h mit kell elmondani, de nem meri!

Most számlázzam le a kórháznak az utazási költségemet és az elmaradt hasznomat?

Meglátogattam a Petz Aladár kórházat Győrben, a gyomorröntgen beutalómnak megfelelően. A papíros 7:30-at írt, így hát megjelentem édesanyámmal egyetemben. A doktornő természetesen nyolcra jött, de így is csak harmadik lettem. Közben a remek bagótól elszenesedett tüdejű népekkel ülhettem szoros közelségben, így hát örülök, hogy nem kaptam el valami nyavalyát.

No de mindegy, csak bejutottam a végén. A kezembe nyomtak egy fél literes söröskriglit, de csak épp hogy volt egy-két deci a reflexfolyadékból, és amikor a hölgy azt mondta, h igyak belőle, szépen benyakaltam az egészet… volt is nagy sírás-rívás és fogak csikorgatása! Mindegy — mondta a végén beletörődve a doktornő, de az is lehet, hogy még túl korán volt.

Szóval csinált egy rakás sztárfotót a gyomromról állva, fekve, jobbra, balra, szódabikarbónával és anélkül pózolva. Közben csak az utasításokat mondta. A végén eresztett meg egy halvány mosolyt, miközben elbúcsúzott, de látszott rajta, hogy már az jár a fejében, hogy mit is írjon. Öltözködés közben még hallottam is, hogy mondja is, amit ír. Azt hittem, hogy diktálja, de nem: egyedül volt a gép mellett (egy fekete IBM PC, Windows XP-vel), és csépelte rendületlenül, miközben diktált magának!

A végén megkaptam a leletet remekül összetűzve, hogy ne olvasgassák illetéktelen személyek. Mindegy, majd holnap jól megolvassák a szakértők. További kórházi kalandok a 11-es hírekben.